Ez a nap is eljött. Ülök a zsírúj, hatodik generációs, szanaszét díjazott Passatban, tempomatos 140-nel suhanok az autópályán, mocsok egy idő van, szemetelős, hűvös, kánikula előtti. Utasom telefonál, igyekszik olyan halkan beszélni, ahogy csak bír. Nem mintha különösképp érdekelnének ügyes-bajos dolgai, megvannak a magaméi. Szörnyű problémák. Soha ne legyenek durvábbak. Hogy tetszik az autó. El se hiszem.Mert egy Passat célcsoportja nagyon nem a magamfajta. Nem egy saját családtalan, fiatal (ámbátor gyorsan öregedő), magát inkább sportosan haladósnak, mint racionálisan elközlekedőnek gondoló akárki. Hanem egy sikeres, de legalábbis sikerorientált, a modern kor vívmányaival konzervatívan együttélő, tehetős, olyan direkt bárki. Jobbára családos, tán már közepesebb korú. Nem elhanyagolható százalékban céges. Mármint a Volkswagen középkategóriás bestsellerét cégautóként használó, élvező, haszonélvező. És a Passatról úgy általában nem is szaporítanám itten a szót, ha valaki nem volna képben, vagy csak most kötne vele szorosabb ismeretséget, lapozza fel korábbi tesztünket a 2.0 FSI benzines és az 1.9 PD TDI dízel limuzinról, vagy a 2.0 PD TDI kombiról. A benzinesről mozink is van. Jelen cikkben az új motor és a DSG váltó a két főszereplő. Hogy mit tettek a Passattal. Hogy mivé varázsolták. Élményautóvá. Komolyan. Röviden, pár adattal a technikáról: a soros, négyhengeres, hengerenként négy szelepes, részecskeszűrős PD TDI erőforrás legnagyobb teljesítménye 170 lóerő, ezt a szokásosnál csöppet magasabb fordulaton, 4200-nál adja le. A nyomatékcsúcs meg kerek 350 Nm 1750-től 2500-ig, derék. A piezo-technikás, azaz kábé tökéletes befecskendezés közvetlen, a nyomás 2200 bar is lehet. A kikúrált Passat a duplakuplungos DSG automata váltóval 8,6 mp alatt röpül százra, végsebessége 220 km/h, a gyár 6,7 literes átlagfogyasztással, 176 g/km CO2-kibocsátással kecsegteti még a vevőt.Jól hangzik, nem? Bizony. És a gyakorlatban még sokkal rózsásabb a helyzet. Tényleg már 2000-es fordulat alatt éledezik, mit éledezik, elkezd tolni, brutálisan. És tol és tol, 3000 fölött már érezhetően visszavesz, de végül is beleforgatható a 4200-ba. Csak semmi értelme. A gyorsulás vehemens, a tuningolt Seat Toledóban is imádott DSG meg olyan tempósan és észrevétlenül gangol, hogy az valami csoda. A bal láb pihen (maximum fékezésre használjuk, de inkább nem ilyen karakterű gépekben), kezeinket bevethetjük, ha akarjuk. Pöckölhetjük a kart, de a tesztautó kínálta kormányváltó gombjai is játékra hívnak.Mindezzel együtt jobb, ha a számítógépre hagyatkozunk, s csak a kormányzásra figyelünk, öö, meg a forgalomra - jogsinkat féltve. Pár másodperc, és 200-at mutat a sebességmérő. Nyilván ekkor már motor-, szél- és egyéb zajokból is bőven jut az utastérbe. Á, és aki kerregős, idegesítő dízelhangot képzel, felejtse el - jó zene ez, ha nem is benzines, sportos, kipufogós. Még arról, hogy a 215/55 R16-os kerekek kikapcsolt ESP-vel "harmadikban" is tapadásért sírnak, hogy a menetstabilizáló gombjához hasonlóan a váltótól balra található Auto Hold funkcióval a fékpedált sem kell tiporni a pirosnál, lejtőn vagy emelkedőn, s hogy a tesztnapok alatt 100 km-enként átlagban 8 liter gázolajat itattunk meg a 170 lóerős Passattal.