Sajnos már a benzines Avensisbe is nehéz volt belekötni, ám a dízelbe szinte lehetetlen. Azért sajnos, mert így, többezer, közösen lehúzott kilométer után azon töröm a fejemet, hogy mi a fenét írjak a tesztautóról azon kívül, hogy tökéletes. Kántor kolléga persze megoldotta ezt a problémát annak idején, de hát őt egészen Hamburgig rángatták el a Toyota lelketlen munkatársai kizárólag csak azért, hogy az ő orra alá is odadörgöljék: az új dízelmotorokkal az Avensis tökéletesÉreztem én ezt már akkor is, amikor az importőr illetékese - egy magabiztos mosoly kíséretében - a kezembe nyomta a slusszkulcsot, és belesüppedtem a bőrfotelbe. Mintha csak egy békebeli, nagypolgári nappaliba csöppentem volna: süppedős szőnyegek, kényelmes bútorok, hatalmas beltér, tényleg csak a keretes újságtartó és a dohányzóasztal hiánya okozhat problémát. A faberakás nem a szívem csücske, de itt nagyon szépen illeszkedik az enteriőrbe, elválasztva egymástól a szürkét a vajszínűtől. Komótosan magamra szabom az ülést és a kormányt, elindulok, de a rádiót szándékosan nem kapcsolom be, hogy halljam a teszt apropóját adó vadonatúj dízelmotor kerregését. Mint utólag kiderült, ez teljesen felesleges kör volt, ugyanis nem hallok semmit alapjárat környékén, se 60 km/órás tempónál, se 100 km/órás tempónál, így dühből gyorsítok az M1-es bevezető szakaszán egy olyan tempóig, amit le sem merek ide írni. Atyaég, de tényleg atyaég, síri csönd honol az autóban, a 2,2 literes dízel meg közben arra sem veszi a fáradtságot, hogy megerőltesse magát, legalábbis, ami a fordulatszámot illeti. Persze ebben nagy érdeme van a hosszú hatodik fokozatnak, de akkor is majálisi hangulat vesz rajtam erőt. Lassítok, bekapcsolom a zenét, nyomkodom a klímát, terpeszkedek a könyöklőn, és élvezem, hogy kényeztet az autó. Egy horvátországi hosszú hétvége alatt aztán kiderül, hogy a dízel Avensis igazi eleme az autópálya, ahol szép csendben teszi a dolgát, és tör magának utat a belső sávban. A szerpentinekkel azonban már némi fenntartásai vannak tesztautónknak, egy-egy erősebb féktávon és tempósabb kanyarban érezni a kasztni dőlésén, hogy a futómű hangolásánál inkább a kényelem volt az elsődleges szempont. Akik sportosabb autóra vágynak a kategóriában, válasszák inkább a dízel Honda Accordot, ám az "csak" 340 Nm-t produkál tesztautónk bődületes 400 Nm-ével szemben. Ez a teherautónyi nyomaték egyébként már kétezres fordulattól ott van az első kerekeken, míg a maximális 177 lóerő 3600-nál mászik elő a motorból. A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy az Avensis alapjárattól úgy meglódul, mint egy elszabadult tenyészbika a piros egyentrikós turistacsoport felé, hogy aztán kétezertől szépen belenyomja az ülésbe a döbbent utasokat. Elementáris gyorsulás érhető el nagyobb tempónál is, nyomatékból, váltás nélkül alázhatjuk a konkurenciát, ráadásul mindezt úgy, hogy nem jelenik meg koromfelhő mögöttünk. Részecskeszűrőt minden családba! Igazán kényelmesen négy felnőtt fér el az autóban, akik 520 liternyi csomagtérrel gazdálkodhatnak. Ha sikerül megszabadulni a két hátsó utastól, máris 1500 literesre nő a felhasználható raktér, amit jól ki is lehet használni az egyenes síkoknak köszönhetően. A beltér kidolgozása egyébként példás, az elemek úgy össze vannak csavarozva, varrva, ragasztva, pattintva, hogy az embernek olyan érzése van, mintha egy guruló trezorban ülne. Már alig várom, hogy tíz év múlva - amikor végre annyira lemegy az autó ára, hogy megvegyem - visszaüljek egy Avensisbe, és elégedett mormoljam magam elé: ugye megmondtam, hogy ez nem fog zörögni... A fogyasztás 6 és 8 liter között mozgott négy felnőttel és csomagokkal, ami az egekbe kúszó üzemanyagárak mellett nem utolsó szempont. Sajnos azonban ezért a sok jóért és csúcstechnikáért fizetni kell, ráadásul nem is keveset, fullextrás tesztautónk ára kis híján 9 millió forint. A 177 lóerős dízellel szerelt kombi ára egyébként 7 milliótól indul, aki pedig beéri 150 lóerővel, megússza potom 6,5 millióból. A csúcsdízellel szerelt Avensis igazi lopakodó: a 400 Nm a környezetbarát csúcstechnika jelenlétét mindössze egy diszkrét D-CAT felirat jelzi, oszt slussz. Mint egy visszafogott mintapolgár, akinek csak a kivillanó mandzsettagombja jelzi, hogy azért megy a szekér. De szép az élet!