Daciával foglalkozni mindig hálás téma. Elég ezt az egy szót belefogalmazni a címbe, és a kedves olvasó - ahogy Ön is - már kattint is, bizonyítva a tételt, hogy olcsó autóról nem lehet eleget írni. Tényleg nem. A nálunk kapható legfapadosabb fapadosról, a Loganról ezerszer és egyszer értekeztünk már (teszt 1, teszt 2), de most kötelező újra: megjelent ugyanis a dízelmotoros változat. Persze Ön ezt valószínűleg már jól tudja, hiszen a menetpróba tapasztalatait Nógrádi kolléga korábban röviden már összefoglalta. Nem akarok senkit érdektelen, belső részletekkel untatni, az első bekezdésre utalva mégis fontosnak tartom megemlíteni: a cikknél megjelenésekor nem volt mifelénk olvasottabb. Törvényszerű ez egy annyira hatalmas nagy érdeklődéssel várt autó esetében, mint a dízel Logan, a teszt során éppen ezért arra kerestem a választ, megéri-e a körülötte zajló nagy felhajtás. A válasz a második oldal legalján keresendő. A Logan már jó ideje koptatja szeretett fővárosunk kátyúszabdalt fő-, és mellékútvonalait (is), ennek dacára akadnak még olyanok, akiknek új, és nem látták ezelőtt közelebbről. A történeti hűség kedvéért ideírom: fotózás közben előbb egy spániel (sajnos őt elfelejtettem lekapni), majd a gazdája "támadt" rám, az idősebb úriember nézegetett, nézegetett, aztán csak meg merte kérdezni: - És mégis miféle autó ez? - Az új Dacia - mondtam, mire szinte vég nélküli eszmecsere következett a román autógyártás múltjáról, jelenéről és talán jövőjéről is, meg persze kiderült, hogy korábban a bácsinak is Daciája volt. Szerinte az új nagyon szép, a belsejét például külön megdicsérte, na pont ő az a kategória, aki ha tehetné, azonnal rohanna a legközelebbi kereskedésbe és befizetne egy Loganra. És nem biztos, hogy csak az ára miatt. A Logan ugyanaz maradt, aki volt. Masszív, tágas, az átlagosnál magasabb hasú limuzin négy darab ajtóval és semmi csicsával, pont hogy egy nem túl szép, de véletlenül se csúnya valami. Sok-sok műanyaggal a hűtőrács, illetve a lökhárítók környékén, fura ez amúgy, hiszen a miénk elvileg (és gyakorlatilag is) színrefújtas volt. Nem baj, csak jól áll a Logannak, hogy a feketeségből mindenképp jut előre és hátra is, tervezésénél amúgy sem a szépség volt az elsődleges szempont. És a külsőről ezennel ennyit, hiszen rengetegszer letárgyalt téma. Ugyanígy nem túlragozandó a beltér sem, láttuk már, ismerjük, itt se változott semmi, műszerfalostul, nem dönthető háttámlástul, mindenestül ugyanaz. Egy családnak maximálisan elegendő a rendelkezésre álló tér, hátul fejek, lábak, mindenek jól el tudnak lenni, hogy a kárpitok és műanyagok közben esetleg kicsit gyengébb minőségűek, nem számít semmit se. Szintúgy, hogy az első ülések hátulja olyan, mintha linóleumból lennének, ha így lehet megfogni a költségeket, hát legyen. Már nem zavarnak az innen-onnan ravaszul kikandikáló csavarok sem, ettől lesz a hangulat olyan, amilyen. Loganos. És a csomagtartó 510 literes űrtartalma továbbra is ámulatba e