Hosszabb úton mentem haza. Egész egyszerűen azért, mert jól éreztem magam benne. És nem az extrákat akartam végigpróbálni, nem, nem hajtottam fejet sem a CVT váltó, sem pedig az elektromos kütyük garmadája előtt. A "jól éreztem magam benne" az új, négyajtós Civic legjobb tulajdonsága. Már-már kevésnek tűnik, de azt hiszem, ez a legtöbb, mi adható és elvárható.Beülve és az ajtót becsukva szinte más világba kerülünk. Érzésre olyan bonsai nevelde. Harmónia, lágyság, kultúráltság, igazi minőségérzet. Mint egy japán füvészkertben. Bár tele van tömve minden földi jóval, egy perc indulás előtt, és már mehetünk is, mindent úgy kezelünk, mintha ezer éve a miénk lenne. Na persze, majdnem mindegy, hogy egy perc vagy egy hónap alatt szokjuk meg új autónkat, az idő a tényleges használati idő mellett így is, úgy is eltörpül. Mégis ettől az egy perctől válik otthonossá a Civic. Hatlemezes CD-váltó rádióval, digitklíma fokozza megelégedettségünket. A zene szépen szól, a hat hangszóró mindent megtesz, hogy szórakoztasson minket, az automata klíma pedig úgy ügyeskedik, hogy ne fújja ki a boldog tulaj szemét a huzat. Ennél nagyobb és papíron jobb autókban egy nyári lehűtés simán tornádóval jár, amihez persze hanghatás is csatlakozik. A Civic ezt gyorsan és csendben intézi. Meg kell vallanom, ez volt az első olyan automata klíma, amit nem kapcsoltam át manuálisba... Lehet azt másképp és jobban Hondánk kicsivel több mint 4,5 méter, tengelytávja nagynak mondható, 2700 mm. Szóval lehet terpeszkedni elöl és hátul egyaránt. Jól tartó, kényelemes ülések fogadnak, a magasság mindkét oldalt állítható. A kormány egészen ölbe tehető (le-fel-ki-be állítható), a középső könyöktámasz tökéletes helyen (állítható), és a váltóhoz csak egyszer kell nyúlni, induláskor. Előtte azonban gyönyörködjünk még egy kicsit. Érdemes. Szép és remek fogású kormányt találunk bőrrel bevonva, a taperolt részen lyuggatva. Rajta kezelőszervek, balra a rádió, jobbra a tempomat gombjaival. A fényképen ijesztőnek, komplikáltnak tűnő, az ötajtóséhoz hasonló műszerfal valójában könnyen áttekinthető. A Honda ide is becsempészte a "lehet azt másképp és jobban" filozófiáját. Nem kellett középre rakni a műszeregység egy részét, hogy aztán kapkodhassuk a fejünket, hanem egy huszár-, na jó, szamurájvágással megosztotta és egymás fölé rakta. Pontosan bele a látótérbe. Találunk még köbméternyi rakodóhelyet, mindenütt gumi párnázattal, kultúrált fedelekkel, eldugott italtartókkal. Hátul is van könyöklő, italtartóval. Helyére akár utas is ülhet, nem túl nagydarab, viszont legalább a lábai elférnek, mert teljesen sík a padló. Fejtér itt is akad, a klíma pedig az első ülések alatt végzi hűsítő hatását. A csomagtér csak(?) 350 literes, és nem is bővíthető, viszont jól pakolható. Sajnos az ajtó pántjai belógnak, és hiába kapott műanyag burkolatot, szebb lett, de akkor is helyet foglal. A bővíthetetlenségnek van ám jó tulajdonsága is. Az ebbe a kategóriába tartozó szedánok csomagtartója felerősíti a menetzajokat, és olyan, mintha közvetlenül az ember háta mögött esne az eső. Na, itt ezt el lehet felejteni. Ott vannak ugyanis az akkumulátorok (158 V), és nemcsak energiatárolásra használhatóak, hanem mint itt kiderült, hangszigetelésnek is. A futómű is halkan kopogtat, nem zavarja az épp meditáló sofőrjét. Forrás: [origo] képek > videó Summa-summarum, áttekinthetőség, funkcionalitás tekintetében egy kicsit Jazz, egy kicsit ötajtós Civic, kényelemre és igényességre egy kicsit Accord. Az illesztések, az anyagok, az ajtók csukódása, a kezelőszervek finom működése már-már elhiteti, hogy egy nagyobb, jobb, drágább autóban ülünk. Nyugodtan mondhatom, és remélem, nem sértem meg vele a Hondát (ti. dicséretnek szántam), hogy valahogy így képzelem el a még nem létező, legkisebb és legolcsóbb Lexust. Bár nem megy úgy, de legalább zöld. Térdre... Ha motorról van szó, a Honda kitesz magáért. Legyen szó sportról (S2000 - 240 LE), takarékosságról (Civic 2.2 i-CDTI - 5,3 l/100 km), vagy jelen esetünkben környezetvédelemről (CO2-kibocsátás - 109 g/km). Persze a történethez hozzátartozik, hogy míg a literenként 120 LE teljesítménytől és az 5,3 l fogyasztástól térdre eshetünk, az IMA-tól nem kell. Bár egy korántsem hagyományos benzin- és egy elektromotor keverékéről beszélünk, úttörő technikát nem fedezünk fel. IMA - mint összehangolt hajtásrendszer (Integrated Motor Assist). Az 1339 köbcentis motor hengerenként két gyertyás, két szelepes, változó szelepvezérléses, alublokkos. Az okos számítógép tudja változtatni a gyújtás idejét, és szívó oldalon a szelepek nyitási idejét, de még nagyságát is. Mindezt három fokozatban, fordulatszámtól függően. A technika hasonlít a régebbi VTI-motorokéra, ahol a fordulatszám függvényében (annak emelkedésével) nyitottak nagyobbat a szelepek, és akkor az mintegy hátbarúgta az autót. Forrás: [origo] képek > videó Na, itt nem a rúgkapálás miatt van ez, hanem a fogyasztás és a károsanyag-kibocsátás csökkentése érdekében. Motorfék-üzemben (igen, a CVT az elektronikával karöltve ilyet is tud) zárja az összes szelepet (ráadásul kipufogás közben, így melegen tartja a motort), és légrugóként működik a bezárt levegő, forgatja a főtengelyt, az pedig az elektromotort most generátorként használva tölti az akkukat. Van még Stop and go automatika is. Ez lámpához csorogva leállítja a motort, ha úgy érzékeli a számítógépes agy, hogy van elég energia a cellákban, hogy ellássák az épp működtetett fogyasztókat. És ez is okos. Egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy rosszkor állt volna le a motor. És a fék felengedése után azonnal indult is mindig. Ha már átvettük a hibridérzést, és nem kapkodunk, illetve nem Need for speedet játszunk lámpától-lámpáig, akkor rántás nélkül indulunk el. Bár erre jobb kifejezés az óvatos elhömpölygés.