A hetedik és a nyolcadik generációs Civic között ég és föld a különbség. Mintha két különböző autógyártó termékei lennének. A Honda úgy látszik, végleg ki kívánt emelkedni a szürke tömegből, és létrehozta a Civicet, ami extrém sportos, érzelmeket gerjesztő autó. A karosszéria dinamikus, ék alakú, mintha parittyából lőtték volna ki. Az új Civic alacsonyabb (- 35 mm), szélesebb (+ 66 mm) és rövidebb (- 35 mm) a kifutó modellnél, kabinját pedig amennyire lehetett, előre tolták. A Civic nemcsak alakjáról ismerhető fel, hanem a radikális első, kétélű kardra emlékeztető plexi fényszórócsíkjáról, valamint a hasonló hátsó lámpakialakításáról. A dizájn következetes - a két első ködlámpakivágást másolja például a faron a két kipufogónyílás. El lehet időzni még olyan részleteken, mint a kilincsek, a tankbetöltő-nyílás vagy a hátsó, szélvédőből kinövő szárny. Az új Civic bombasztikus. A külső méretcsökkenés ellenére a variálhatóság és az okos elrendezés nem szenvedett csorbát, sőt. A Honda Civic az alsó-középkategória egyik legtágasabb belterével büszkélkedhet, variálhatósága abszolút egyedülálló, csomagtere pedig néhány felsőkategóriás limuzinét is megszégyeníti. A legjobbak a Jazzből már ismert hátsó ülések: ülőlapjuk felhajtható, s így különleges, magas második raktér nyerhető az utaskabin hátsó részében, ahol így egy szobanövény is szállítható. De egy mozdulattal az ülések a padló síkjába is fektethetők, s ha az első utasülést is lehajtjuk, 2,6 m hosszú tárgyak is elhelyezhetők. A csomagtér dupla padlójú, teljes térfogata elképesztő 485 liter, s remekül pakolható. A sportos kinézetű ülések kárpitozása szép és igényes, testtartásuk remek, de kár, hogy háttámlájuk szakaszosan és nem tekerős módszerrel állítható. A hátsó lábtér magas növésűeknek is elegendő, akkor is, ha magas a sofőr, s a fej sem súrolja a plafont. Hely van bőven, és személyes tárgyainkat, üdítős palackjainkat is el tudjuk rakni. A sokféleképpen átrendezhető utastér fénypontja azonban az űrhajós feelinget adó, éjjel csodaszép színekben játszó műszerfal, ahol a fontos információk, mint például a sebesség a felső negyedben jelennek meg, míg a többi az alsóban. Fölül a digitális kilométeróra, alatta a fordulatszámmérő látható, az aktuális sebesség mellett pedig az "Eco" skála olvasható, ami azt mutatja, mennyire gazdaságosan vezetünk. De nemcsak a fő digitális műszercsoport rendhagyó, hanem a klíma és a szellőzés gombjainak csoportosítása is. Minden a pilóta keze ügyébe került. Nagyszerűen néz ki a kormánykerék és a váltó is, fogásuk pedig nagyszerű. Egyébként nem szerencsés, hogy a fő műszeregységet plexi fedi, mert karcolódik és visszatükrözi a napfényt. Emellett, bár a minőség a kategória élvonalát képviseli, általában hiányzik a Civicből a masszívság, a kitömöttség. S nemcsak azért mondom ezt, mert a 14 ezer kilométert futott tesztautóban a középkonzol már lötyögött. Szerintem a külső kilincsek tervezésénél sem járt el körültekintően a Honda. Fogásra olcsók, s hajlamosak becsípni az ember ujjait. A Civicet a csúcs benzinmotorral teszteltük, ami igen fejlett, új konstrukció. A továbbfejlesztett i-VTEC rendszer szabályozza a szelepek vezérlését indításkor és gyorsításkor; majd kis terhelésnél késlelteti a szívószelepek zárását, az alacsonyabb fogyasztásért. Nos, a 140 lóerős 1,8-as erőforrás városban 10-11 litert eszik, azonban városon kívül, egyenletes haladásnál fogyasztása valóban egy 1,5 literes motoréval vetekszik. Ha pedig valaki következetesen betartja a megengedett sebességeket, akár 7 liter körüli átlagfogyasztást is képes produkálni. A mindennapi közlekedés során ezt igen nehéz tartani, mert a Civicnek jó érzés nyomni a gázt. A Honda ezzel a kifinomult, sportos hangú erőforrással nagyon jól megy, sportos vezetési stílusra inspirálja a vezetőt; ráadásul hatfokozatú váltót kapcsoltak hozzá, amit Honda-módra élvezettel, fürgén lehet kezelni. A kormányzás és a fékrendszer remek, csupán a kanyarban amúgy jól teljesítő futómű okozott csalódást. Az autóban nem a legkorszerűbb felfüggesztést alkalmazta a Honda, ezt tudtuk, de ez még nem indokolná az ideges viselkedést. A Civicet dobálták a magyar utak, a kerekek felöl pedig időnként indokolatlanul nagy felütések érkeztek. Új korában biztos, hogy nem ilyen volt, de azóta sok újságírónál megfordult... Az új Honda Civic alaposan felkavarta az alsó-középkategória állóvizét. Radikális formája lelkesít és elrettent, menettulajdonságai sportosak. Az 1,8-as kivitel ára nagyon magas, ezért a pénzért pedig többet várnánk tőle. 4 699 000 forint az 1,8 Comfort alapára, a többek között 17-es könnyűfém kerekekkel, ködfényszórókkal és számos újabb kényelmi extrával ellátott 1,8 Sport akkor már jobban megéri 4 999 000 forintért. Persze az ár feljebb is tornászható: az 1,8 Executive 5 390 000 forintért vihető haza, az I-Shift automataváltó pedig újabb 250 ezerrel fejeli meg az összeget. Az ötajtós Civic belépőára amúgy Magyarországon 3 899 000 forint, az 1,4 Comfort 4 240 000 forintba kerül. Mindenestre a magyar rendeléseket nem tudja kielégíteni az importőr, a fél évnél is hosszabb várakozási idő általános. Aki vérbeli Hondát szeretne, a Civicben.